Albert Sarraut

Albert Sarraut
1914-ben
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere
Hivatali idő 1933. október 26. – 1933. november 24.
Előd	Édouard Daladier
Utód	Camille Chautemps
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1936. január 24. – 1936. június 4.
Előd	Pierre Laval
Utód	Léon Blum
Született	1872. július 28. Bordeaux
Elhunyt	1962. november 26. (90 évesen) Párizs
Párt	radikális párt
Szülei	Omer Sarraut
Foglalkozás	jogász
Díjak	a francia Becsületrend lovagja
Albert Sarraut aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Sarraut témájú médiaállományokat.

Albert Sarraut (Bordeaux, 1872. július 28. – Párizs, 1962. november 26.) francia jogász, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 74. és 81. miniszterelnöke.

Pályafutása

Jogot végzett, belépett a radikális pártba, majd a gyarmatok és tengerentúli Franciaország szakértője lett. Francia Indokína kormányzója volt 1911 és 1914, valamint 1917 és 1919 között. Liberális módon igazgatta a területet, fejlesztette a közlekedést, az öntözési rendszert és lehetővé tette a helyi lakosoknak, hogy francia iskolában tanulhassanak.

1902 áprilisában Aude nemzetgyűlési képviselőjévé választották, mandátumát 1924 májusáig megtartotta. 1925-26-ban Franciaország törökországi nagykövete volt Ankarában, 1926 és 1940 között pedig a szenátusban képviselte Aude megyét.

Georges Clemenceau első kormányában belügyi államtitkár helyettes volt. 1907-ben lemondott, mert szolidaritást vállalt a dél-franciaországi sztrájkoló szőlőművelőkkel. 1920 és 24 között többször állt a gyarmatügyi minisztérium élén. Kiállt a gyarmatok fejlesztése mellett, visszautasította azt az nézetet, amely szerint ezek a területek csupán birtokok, szerzemények. 1926 és 1928 között Raymond Poincaré negyedik kormányában belügyminiszter.

1933 októberétől 29 napig állt a kormány élén, majd 1934-ben Gaston Doumergue második kormányában belügyminiszter. Október 9-én meggyilkolták Marseille-ben Louis Barthou-t és I. Sándor jugoszláv királyt, Sarraut azonnal lemondott.

1936. január 24-én ismét kormányt alakított. Január 27-én ratifikáltatta a francia–szovjet kölcsönös segélynyújtási szerződést. Válaszul Hitler utasítására a Wehrmacht egységei bevonultak a demilitarizált Rajna-vidékre március 7-én, megsértve a versailles-i békeszerződést.

Sarraut a Népfront győzelme után lemondott. 1940-ben Paul Reynaud kormányában volt közoktatási miniszter. 1944-ben letartóztatták a németek és elvitték Hamburg mellé a Neuengamme koncentrációs táborba.

1947-ben tagja, 1949 és 1958 között pedig elnöke volt az Assemblée de l'Union française-nek. 1953-ban a Francia Szépművészeti Akadémia felvette tagjai közé.

Írásai

• La Mise en valeur des colonies françaises, 1923
• Indochine, „Images du monde”, 1930
• Grandeur et servitude coloniales, 1931

Források

• Armel Marin: Albert Sarraut (francia nyelven). Encyclopaedie Universalis France. (Hozzáférés: 2018. február 14.)

• Albert Sarraut (francia nyelven). archives.gouvernement.fr. [2018. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 14.)

Kapcsolódó szócikk

• Franciaország miniszterelnökeinek listája